Pillantás a múltba

Történeti adatokból, szórványleletekből, az utóbbi évek régészeti feltárásaiból tudjuk, hogy az Alföldnek ez a része a népvándorlás korában is lakott volt. A természeti adottságok és a kereskedelmi utak találkozása miatt hunok, vandálok, gepidák, gótok, avarok stb. sűrűn váltogatták itt egymást. Az Árpád-kor első szakaszában népes településekkel rendelkezett ez a környék. Szoboszló első írásos említése 1075-ből származik, amikor I. Géza az újonnan alapítandó garamszentbenedeki apátságnak adományozta Szoboszlóvásár királyi vámjának felét. Bocskai István erdélyi fejedelem 1606. szeptember 2-án kelt címeres adománylevelével 700 lovashajdúnak adott otthont a krími tatárok által elpusztított Szoboszló helyén. A település szláv eredetű neve ezért egészült ki a "hajdú" előtaggal. De ilyen formájában : "Hajdúszoboszló" csak a XIX. században terjedt el. A város a XX. sz. első harmadáig élte a földművelő, pásztorkodó hajdúsági kisvárosok küzdelmes, megszokott életét. 1925. október 26-tól, a hévíz feltörésével kezdődött el a fellendülés. A gyógyvíz mind nagyobb szerepet kapott. Elkezdődött a fürdővárossá fejlődés, de a mezőgazdaság ezután is megőrizte jelentős szerepét, és ezt a másik kincs, a földgázmező feltárása sem szüntette meg