A FARKAS �S A H�T KECSKEGIDA

Volt egy �reg anyakecske s annak h�t gid�csk�ja. �gy szerette �ket, ahogy csak anya szeretheti a gyerekeit. Egyszer eles�g�rt k�sz�lt az erd�be. �sszeh�vta a gid�kat, �s �gy sz�lt hozz�juk:

- Kedves gyermekeim, kimegyek az erd�re. Vigy�zzatok, �vakodjatok a farkast�l: ha beengeditek, sz�r�st�l-b�r�st�l f�lfal. Furfangos �llat a farkas, m�g azt is megteszi, hogy idegen b�rbe b�jik, de ha j�l figyeltek, reszel�s hangj�r�l, fekete mancs�r�l nyomban r�ismertek.

- Vigy�zunk, �desany�csk�nk, hogyisne vigy�zn�nk! - mondt�k a gid�k. - Elmehetsz nyugodtan.

Erre a kecskemama b�cs�t vett t�l�k, �s elindult az erd�be.

Alig telik el egy negyed�ra, kopogtatnak az ajt�n, s valaki besz�l:

- Nyiss�tok ki, kedveseim, �n vagyok itt, �desany�tok. Mindegyikteknek hoztam valami finoms�got!

Hanem a gid�k t�st�nt felismert�k a farkast reszel�s hangj�r�l.

- Nem nyitjuk ki! - kiab�lt�k. - A mi �desany�nknak kedves, l�gy a hangja, a ti�d meg cs�nya, reszel�s. Nem is �desany�nk vagy te, hanem a farkas!

A farkas mordult egyet, bosszantotta, hogy �gy t�lj�rtak az esz�n. Kapta mag�t, elszaladt a boltba, v�s�rolt egy j�kora darab kr�t�t.

- Minek neked az a kr�ta, ordas koma? - tr�f�lkozott a boltos. - Tal�n beiratkozt�l az iskol�ba?

De a farkasnak nem volt kedve a tr�f�hoz. V�gigm�rte a boltost �gy, hogy annak majd elh�lt a v�re; azt sem tudta, hogyan szabaduljon a kedves vev�t�l. A farkas pedig megette a kr�t�t, s att�l egyszerre v�kony lett a hangja, szinte maga sem ismert r�. "No - gondolta -, ez �gy j� lesz" - azzal visszament kecsk��khez, megint bekopogtatott, s megint besz�lt nagy m�zesm�zosan:

- Nyiss�tok ki, kedveseim, �n vagyok itt, �desany�tok. Hoztam mindegyikteknek valami j� falatot!

De m�r annyira k�v�nta a gidah�st, hogy nem tudta meg�llni, be ne lessen az ablakon, �s szem�gyre ne vegye a k�v�natos pecseny�t. �ppen csak egy pillanatig tartott az eg�sz, azt�n m�ris lekapta a fej�t, nehogy �szrevegy�k, a mancs�t azonban meggondolatlanul otthagyta az ablakp�rk�nyon. A gid�k megl�tt�k, �s visszakiab�ltak neki:

- Nem nyitjuk ki, dehogy nyitjuk! A mi �desany�nknak sz�p feh�r l�ba van, a ti�d meg cs�nya fekete. Nem is �desany�nk vagy te, hanem a farkas!

A v�n ragadoz� d�h�sen k�r�lszagl�szta a h�zat, nincs-e rajta valahol r�s, amin befurakodhatna; de m�g egy fia reped�st sem tal�lt. Erre nagy m�rgesen elszaladt a p�khez.

- Meg�t�ttem a l�bamat, kenj r� gyorsan egy kis t�szt�t!

A p�kt�l meg loholt a moln�rhoz.

- Sz�rd be hamar liszttel a mancsomat!

A moln�r nem tudta mire v�lni a furcsa k�v�ns�got. "No, ez a hamis j�sz�g megint rosszban t�ri a fej�t" - gondolta. H�mezett-h�mozott, de a farkas r�mordult:

- Egy-kett�, vagy nyomban f�lfallak!

A moln�r megijedt, nem teket�ri�zott tov�bb, besz�rta liszttel a farkas l�b�t, �gyhogy az tiszta feh�r lett.

Akkor a rosszcsont harmadszor is bekopogtatott a kecsk��k ajtaj�n.

- Nyiss�tok ki, kedvesk�im, �n vagyok itt, �desany�tok. Tal�lj�tok ki, mit hoztam nektek az erd�b�l!

- El�bb mutasd meg a l�badat! - sz�ltak odabent az �vatos kis gid�k.

A farkas nagy b�tran f�ltette csirizes-lisztes mancs�t az ablakp�rk�nyra. Feh�r volt, a kecske l�ba sem lehet feh�rebb. Erre a gid�k nyugodtan ajt�t nyitottak.

Bezzeg megr�m�ltek amikor megl�tt�k a d�h�s ordast! Ah�nyan voltak, annyifel� menek�ltek. Az els� az asztal al� ugrott, a m�sodik az �gyba b�jt, a harmadik a k�lyh�ba, a negyedik a konyh�ba, az �t�dik a szekr�nybe, a hatodik a mosd�t�l al�, a hetedik meg a fali�r�ba. De a farkas megtal�lta �ket; �hes is volt, m�rges is volt, egym�s ut�n mind bekapta. Csak a legkisebbiket nem lelte meg azt, amelyik a fali�r�ban rejt�z�tt.

Mikor j�llakott, od�bb�llt. Lefek�dt kint a r�ten egy fa al�, �s elaludt.

Nemsok�ra megj�tt az erd�b�l a kecskemama. Majd meghasadt a sz�ve att�l, amit l�tott! Az ajt� t�rva-nyitva, asztal, sz�k, l�ca egym�s hegy�n-h�t�n, a mosd�t�l �sszet�rve, v�nkos, takar� leh�zva az �gyr�l. Kereste a gyerekeit, de hi�ba. Sorra kiab�lta a nev�ket, de nem felelt senki. V�g�l, amikor az utols�t h�vta, megsz�lalt egy cing�r hangocska:

- Itt vagyok, �desany�m!

- Hol? - ki�ltotta k�ts�gbeesetten szeg�ny kecskemama, �s f�l-al� szaladg�lt a romok k�zt. - Hol vagy, �des lelkem?

- Itt, az �r�ban! - cincogta a gida.

A kecskemama f�l�gaskodott, �s kiszedte az �r�b�l a csemet�j�t; a t�bbit siratta, ennek az egynek meg �gy �r�lt, hogy csak �gy potyogtak a k�nnyei.

- H�t m�g akkor hogy potyogtak, amikor a legkisebbik gid�t�l megtudta, mi t�rt�nt! Azt sem tudta, hov� legyen b�nat�ban; m�r-m�r azon volt, hogy nekiszalad keserv�ben a vil�gnak. Kifordult a h�zb�l, neki a r�tnek, a kis gida meg s�rva-r�va a nyom�ban.

H�t ahogy a r�tre �rt, szinte gy�keret vert a l�ba. Ott fek�dt a farkas a fa alatt, �s horkolt, hogy csak �gy remegtek bel� az �gak! Az �reg kecske n�zte, n�zte, mint aki k�v� dermedt. Addig n�zte, m�g �szre nem vette, hogy valami fick�ndozik a farkas k�v�r has�ban. "Uram teremt�m, csak nem az �n szeg�ny gyerekeim mozognak ott?" - gondolta. Hazaszalasztotta a gid�t oll��rt, t��rt, c�rn��rt, azt�n nekil�tott, kezdte f�lv�gni az ordas bend�j�t. Alig nyisszantott egyet, m�ris kidugta a fej�t egy gida.

- Csakhogy l�tlak, �desany�m! - ki�ltotta, s �r�m�ben m�r-m�r a nyak�ba ugrott kecskemam�nak. De az most nem �rt r� az ilyesmire; szapor�n csattogtatta az oll�t met�lte a farkas irh�j�t, m�g csak mind a hat fia ki nem ugrott a bend�b�l, s ott nem t�ncolt k�r�l�tte. Mert h�t a moh� fenevad eg�szben nyelte le valamennyit!

Mikor mindny�jan egy�tt voltak m�r, s alaposan ki is �rvendezt�k magukat, azt mondta a kecskemama:

- Menjetek, keressetek j� nagy k�veket! Belevarrjuk ennek a t�zre val� �llatnak a has�ba, am�g alszik!

A gid�k eg�sz halom k�vet hordtak �ssze, azt�n nekifogtak, s annyit t�mtek az ordasba, amennyi csak belef�rt. Mikor a rakod�ssal elk�sz�ltek, kecskemama sietve �sszevarrta a farkas irh�j�t. �szre se vette a gonosz, olyan m�lyen aludt, meg se moccant k�zben.

K�s� d�lut�nig horkolt, akkor elfordult az �rny�k, r�s�t�tt a lemen� nap �s f�l�bresztette.

�s�tott egy nagyot a koma, azt�n f�lt�p�szkodott, hogy igy�k egyet a k�tn�l, mert rettenetesen megszomjazott.

- �szni akarnak a gid�k! - mormolta ked�lyesen. Csak azt nem �rtette, hogy lehet ilyen �tkozottul neh�z az a hat gyenge csont� gid�cska. L�pett egyet-kett�t, imbolyogva, mint a r�szeg; a k�vek meg �sszekoc�dtak, z�r�gni kezdtek a has�ban.

Mi cs�r�g, mi z�r�g? A hasamban mi g�r�g? Azt hittem, hat gid�t nyeltem, m�gis csak k� kocog bennem...

d�nny�gte bossz�san, s alig v�rta, hogy egy j�t kortyolgasson a j�ghideg v�zb�l. �thajolt a k�v�n, s abban a pillanatban a sok k� mind el�rel�dult a has�ban. Fejest bukott a k�tba, �s sz�nalmasan belefulladt.

A gid�k a s�v�ny m�g�l lest�k, mi t�rt�nik. Mikor az ordas elt�nt a k�tban, nagy vid�man el�szaladtak, k�rbe fog�dztak, n�t�ra gy�jtottak, azt �nekelt�k:

Kellett neked kecskegida? Odalett�l, farkas koma!

�s �r�m�kben anyjukkal egy�tt k�r�lt�ncolt�k a kutat.